Üzenetek az andalúz gettóból

Tudom, azt ígértem, hogy ez a blog egy vidám hely, élménybeszámoló a kis családomnak, meg akit még érdekelnek a kalandjaim. Ennek fényében vártam az új poszt írásával.

Vártam.

És vártam…

Hátha őszintén sikerül egy olyan írást kifacsarnom (kicsikarnom, harapófogóval kiműtenem) magamból, ami megnyugtatja nagymami-apuci-hugica-barinők és mindenki lelkivilágát, hogy az életem szép és jó, kacagás és vidámság.

Viszont nem akartam kamuzni, a blog mégiscsak valamiféle napló, amit magának is ír az ember, és bocsi mindenkitől, de magamat csak nem fogom átbaszni)

Úgyhogy megtaláltam a tökéletes megoldást, hogy mindenki jól aludjon és boldog legyen!! :D :D Szerintem zseniális vagyok. Ezek a sztorik visszamennek picit az időben, és elmesélik, amit nem akartam leírni, de végül mégis, szóval tá-dámm. Mindenki válassza ki a lelkivilágának megfelelő verziót.

Illetve, kedves ártatlan sorstársaim, kik naiv lelkületűek és sebezhetők vagytok:  tudom, fájdalmas és kiábrándító, de erősen ajánlom, hogy mindkét versiont olvassátok végig, mivel ennél a kis játéknál nem is tudnám jobban érzékeltetni, hogy mi az, amire számítottam, és mi az, ami valójában történt (mivel a világunk nem vattacukorból épült, tudom most azt mondjátok magatokban, dehogynem, de fogjuk fel most és mindörökké, hogy NEM!!)

JÚNIUS

Cenzúrázott 

 „Kedves naplóm! Ma ismét szuper napom volt, azt hiszem, erre mondják, hogy lelki béke. Egyrészt teljes harmóniában vagyok önmagammal, másrészt a környezetemtől is bevonzom a pozitív energiát! Imádom a munkám, több szempontból is ideális. Értékelnek, és jól megfizetnek, amitől valóban értékesnek érzem magam. Hálás vagyok az emberekért, akikkel együtt dolgozom, segítőkészek és jóindulatúak.

Cenzúrázatlan:

Egy újabb elbaszott nap után hazaértem, és megint a sírógörcs. Egyrészt a labilis érzelmi viágom (a kurva fogamzásgátló és a hormonok), másrészt valahogy pont olyan az egész közeg és az emberek, amitől sokszor felfordul a gyomrom. Pedig én annyira hiszek abban, hogy senkit és semmit nem véletlen sodor az utunkba az élet…úgy látszik most épp gyökerekbe kell belebotlanom, ez van! Kezdem meggyűlölni a munkahelyem, több oknál fogva. Még nem fizettek ki, ettől pont úgy érzem magam, hogy a munkám (és ezáltal én) szart sem ér. Ha ez még nem lenne elég, egyik kedves kollegám, aki lakótársam is 2in1, lassan megkeseríti az összes napomat, csak a rosszindulat, csak az odaszurkálás, és ezt folyamatosan adagolja, láthatóan ettől érzi teljesnek magát.

JÚLIUS

Cenzúrázott:

Kedves Naplóm! Csodás estét töltöttem a kedvesemmel, reggel pedig arra ébredtem, hogy ágyba hozza nekem a reggelit! Szuper, hogy nem csak otthonunk, de a munkahelyünk is közös, így akkor is ott lehetett, amikor előléptettek!!

A munka, a fizetés, az otthonunk, és minden olyan, mint a tündérmesékben, pont, ahogy elmesélte, mielőtt kijöttünk. Most úgy néz ki, hogy még jó sokáig itt maradok! Nagyszerű, hogy volt értelme kijönni, ott hagyni mindent, mert kifizetődik minden szempontból. Büszke vagyok magamra, amiért bevállaltam!

Cenzúrázatlan:

Tegnap este sikerült az emberemmel úgy összevesznem (nem picit illuminált állapotban), hogy a nyílt utcán üvöltöztünk egymással (főleg én vele), majd hazaértünk, s én a kanapén aludtam. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, lényeg, hogy mellébeszélések, félreértések, féltékenykedés – szerelmünk lapjai. Reggelre pedig szakítottam is vele. Együtt jöttünk ki, ugyanott dolgozunk és ugyanott lakunk. Ezért még ma a munkahelyemen is felmondtam. Carramba!!

Kiderült, hogy se a munka, se a fizetés, se a (tömeg)szállásunk nem olyan, ahogy kedvesem azt előadta otthon. Továbbá az is kiderült, hogy rám valójában még NEM LETT VOLNA szükség, mert a szezon csak most fog kezdődni.  De ő nagyon szeretett volna maga mellett tudni, szóval csak egy kis „feltuningolásra” volt szüksége az igazságnak ahhoz, hogy gondolkodás nélkül kijöjjek vele. Most nagyon úgy néz ki, hogy a hónap végén repülök haza. Csak még nem tudom, miből veszem meg a repjegyemet, mert a két hónapra kapott fizetés (lófasz) az itteni létfenntartásomra volt csak elég (kiegészítve saját spórolt pénzemmel). Szégyellem magam, és annyira nincs pofám így hazamenni..de sajna muszáj lesz. Üres zsebbel, csalódottan.

AUGUSZTUS – a happy hónap!:))

Cenzúrázott & Cenzúrázatlan:

Ez felér egy kész csodával: már épp a repjegyeket nézegettem, amikor felajánlottak egy állást Gibraltáron, amit szinte azonnal el is fogadtam! El sem hittem, hogy ilyen szerencsém van. Most recepciós vagyok egy trendi szépségszalonban, én intézem a foglalásokat, foglalkozom a vendégekkel, segítek az ott dolgozóknak stb. Mivel Gibraltár brit fennhatóság, a hivatalos nyelv az angol (hell yeah!!), tehát nem kell többé a nem létező spanyolommal szenvedni. Rendes fizetés. Otthon ebből tivornyáznék, itt viszont csak összehúzott nadrágszárral lehet belőle félretenni. Január 1-ig biztosan maradok.

Közben a faszimmal is kibékültünk, és együtt vagyunk. Jobb ez így mindenkinek, hogy nem egy helyen dolgozunk….

Hát ennyit az elmúlt hónapokról.

Most pedig vissza a jövőbe, akarom mondani a mostba. Folyt.köv.