Tegnap varázslatos élmény részese lehettem.

Június 23-a, a nyári napforduló, tehát az év legrövidebb éjszakája, ezen kívül San Juan éjszakája (nálunk, illetve az angolszász világban: szentivánéj, csak itt nagyobb a parti. :)) Szóval a fiesztázós-bulizós spanyolok megragadva az alkalmat, hatalmas fesztiválokat csapnak országszerte a tengerpartokon, ez a La Noche de San Juan.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberek tömegesen levonulnak a tengerpartra, és hatalmas tüzet gyújtanak.

Itt csak a nyári szezonra megépülnek és kinyílnak a tengerparti bárok ('chiringito'-k), amik persze ilyenkor fullon vannak. Persze, mi is kibuliztuk magunkat rendesen, egy dél-amerikai zenekar muzsikált, kolumbiaiak, argentínok, és csomó fasza salsa-t, flamenco-t, bachata-t játszottak, tényleg egy élmény volt hallgatni...ja meg salsázni a homokban :))

Amúgy próbáltam kideríteni ezt az egész tűzgyújtósdit.

A tűz elvileg a nap hatalmát szimbolizálja, mivel a régiek úgy gondolták, hogy a fény a téli napfordulón születik meg, és a nyári napfordulón ér uralkodásának csúcsára.

Én ezt látom a legnormálisabb magyarázatnak a tűzgyújtásra, meg ünnepelgetésre, még mielőtt mindenki hülyének nézne, hogy mit találgatok, hisz Spanyolországban vagyok, ergo képes vagyok autentikus forrásokból infót gyűjteni, elmondanám önöknek, hogy NEM. Olyan irreális, vad, és egymástól teljesen eltérő magyarázatokat kaptam, hogy feladtam (de azért jót mulattam):

"Ki volt San Juan? Hát..asszem a Tűz ISTENE" :D :D (Bizti a spanyol mitológia szerint :)))

"Hátizéé...San Juan estéjén az a lényeg, hogy lerészegedsz, táncolsz a tűz körül, és ettől megtisztulsz!" (Tisztító tűz?)

"A lényeg, hogy ÁT KELL ugranod a tüzet háromszor, és így megszabadulsz a démonaidtól, és a problémáidtól"

Na most, ha valaki ezt a tüzet átugorja nekem egyszer is, azt eléggé megtapsolom:

Az emberekhez képest egy kb. ekkora rakást képzeljünk el. Na jó, hajnali 4 körül, mikor már csak parázslott, akkor át lehetett volna ugrani, de mi már csak körülötte fekvő embereket találtunk, arccal a homokba csicsikázva. :))

Amúgy, amennyire megosztott területei és nézetei vannak az országnak, azt is el tudom képzelni, hogy más szokások vannak a katalánoknál, baszkoknál, andalúzoknál...

Úgy láttam, itt az a módi, hogy mindenki felírja egy papírra a szarjait, amiktől szeretne megszabadulni, problémákat, amiket szeretne maga mögött hagyni, és azt dobják bele a tűzbe...Jó sok problámája van itt is az embereknek, ne aggódjatok, csak úgy repkedtek a galacsinok :)

Én személy szerint csak néztem a hatalmas lángnyalábokat, csodáltam a pillanatot, ahogy több száz ember áll egyetlen tűz körül, és arra gondoltam, most mennyi minden járhat a fejekben egyszerre, mennyi mindent szeretnénk "elengedni".

Végül nem dobtam be semmit, mert nem hiszek benne, hogy egy este alatt el tudnám engedni, amire már nincs szükségem, vagy le tudnám tenni a pakkot, ami már húzza a vállam, persze baromi jó lenne, bár így működne. Persze, ha már ott álltam azzal a sok emberrel, gondolatban intenzíven a lángokba küldtem két dolgot, amit szeretnék megszüntetni a saját életemben:

Az egyik a félelem.

Ez elég sok mindent magába foglal, mondjuk úgy egyszerűen, hogy félelem MINDENTŐL. Az elvesztéstől,  haláltól,  betegségtől, magánytól, szegénységtől, bármilyen helyzettől, bármilyen érzelemtől, szomorúságtól, csalódottságtól, attól, hogy ésmostmilesz?, az ismeretlentől. Szóval szeretném, ha megszűnne a félelem, az elég vagány volna :)

A másik a fájdalom.

Én eleve kurvára szeretek szenvedni, ezt már többen is megerősítették, hogy nekem akkor a legjobb, ha nem jó. Itt jelenik meg az én szupcsi kis skorpió aszcendensem, a szélsőségeim, persze egy részről jó kedélyű vagyok és mosolygós, élvezem az életet, de legalább ugyanennyire szeretek szenvedni is. Mert senki sem mondhatja, hogy normális dolog, ha valaki folyamatosan teremti magának a dolgokat, amik majd jól fájhatnak...És valami fura módon néha tényleg érzem, hogy olyan, mintha ezen élvezkedne a testemnek-lelkemnek az a része, aminek szüksége van erre, mert ez a "tápláléka". Szóval lehet hogy még jól meg kell szívnom párszor, és jól bele kell nyúlnom dolgokba és kapcsolatokba, ahol szenvedhetek és fájhatok kedvemre. Vagy még sokáig hagyom azt, hogy mások éljék ki rajtam a saját kis fájdalmaikat (ja mert ezt is nagyon szeressük, vagyis inkább hagyjuk). Vagy hogy még egy ideig azt játszom a kapcsolataimban, hogy majd én megélem helyetted, vagy segítek rajtad, MEGMENTELEK, mert sajnos egy rohadt terézanya van bennem valahol, és állandóan ezt nyomatja. Szóval ez még melós lesz, úgy érzem :)

De rajta vagyok!