Üzenetek az andalúz gettóból

Most egy kis helyrajzi bemutatás fog következni, hogy el tudjátok képzelni, hol is tartózkodom.

A hely neve Sotogrande, Dél-Spanyolország legdélebbi csücskében található, nagyjából 30 km-re Gibraltártól. Ha tiszta az idő, a tengerpartról  (mondjuk épp munkába menet, bi-bi-bíí) nagyon durci látványban van részünk:  innen is látszik Gibraltár, illetve szemben az afrikai partok, ide érzem a marokkói piac fűszeres illatát, hallom a tevepata koppanását…na jó, nem is. De azért jó lenne.:))

Ez a kép tehát nem is a sajátom, de full hangulatos, szóval beteszem:)

Mivel azért szeretnék átmenni egy piacolásra, ha már ilyen közel vagyok, bizti nagy élmény lenne.  Kedves szülők, nem érdekel a véleményetek az afrikai halálos bacikról, tudom előtte beoltatjuk magunkat, szerzünk egy kaftánt, stb, stb. :)

Az egyetlen, ami olyan afrikás a mi oldalunkon, az a homok, ami rendszeresen az orrunkból-szánkból folyik, mert hát elég keményen nyomatja magát néha a szél itt az Atlanti-óceán felől, bár mi még nem is vagyunk egészen a szorosnál.

Gibraltár

(lopott kép, mivel nem tudom máshogy visszaadni:)

Gibraltár maga gyakorlatilag egy kb. 400-500  m magas, és kb. kétszer ilyen széles mészkőszirt,  tehát egy bazi nagy szikla (Rock of Gibraltar) maga az ország, ami egy irdatlan gigantikus 7 km2-nyi földterületen terjeszkedik. Elképzeltük? :) Ja igen, a kis méretekre jellemző, hogy a közúti forgalomnak (ez egyszerre, autós, motoros, biciklis forgalom)  kereszteződése (!!!) van a repülőtérrel – és tök béna, de nekünk kell elsőbbséget adni  a repülőgépeknek :)

Az útjelző tábla a gyalogosoknak:

Magyarul: működő repülőgép leszállópályán kelsz át, maradj a fehér vonalon belül, és kelj át GYORSAN :D :D Ezen beszartam....mert különben..??:))

Nekem csak mesélték az itteniek, hogy ez a világ egyik legrövidebb leszállópályája, tehát nem nagy cucc, ha egyszer-kétszer a pilótabácsinak nem sikerül leszállni elsőre, szóval köröznek még párat, kis körberepülés az kedves utasokkal.

Na ennyit Gibraltárról.

Torreguadiaro

(Itt az történt, hogy a blogom átváltozott értelmezhetetlen kódhalmazzá, szóval írhattam újra az egészet. Pompás!!! Az egész azzal kezdődött, hogy próbáltam saját képeket beszúrni, úgyhogy most egyelőre lopott képekkel dolgozom.)

Ez pont a mi utcánkban készült, csak a mi picit feljebb lakunk:

Szóval, Torreguadiaro az a spanyol falucska, ahol élünk, innen sétálnak át a szorgos proletárok (mink), Sotogrande-ra, ahol dolgozunk. A kis utunk 15 perc futva, ha elaludtál, vagy 30 perc séti kényelmesbe. Tehát Torreguadiaro City, nem sok minden van itt, de legalább egy helyen, a főúton:

1db közért

1db gyógyszertár

pár vendéglátóhely

1db kínai bolt

Utóbbi  a legfaszább,  kici ocó style, tényleg a leghasznosabb a környéken,  minden van hajfestőecsettől palacsintasütőig. Ami érdekes, hogy az itteni kínaiak úgy hallom, kurva jól nyomják a spanyolt (vagyis hozzám képest tuti), és hát olyan furi, hogy itt ők beszélnek jól, én meg makogok, és nem fordítva . Tudom, goni vagyok, de hát ennyi otthon töltött év és sok Fáy utcai piac és Asia Markt után úgy látszik, kondicionálódott.

Ilyesmi fapalló vezet a mi kis falunkból Sotograndéra, így reggelente az úton elmélázgatok olykor, mennyivel szebb s jobb így melóba hurcolni magad, mint mondjuk kombínózni vagy metrózni, és nézni a fapofákat szemben...

Sotogrande

Avagy a leggazdagabb bácsik és nénik játszótere, a Times magazin szerint Európa egyik legdrágább ingatlan lelőhelye , és én hiszek nekik, eszméletlen durva luxuskörnyék, első körben én is lehajtott fejjel mertem csak közlekedni mindenütt, mintha nekem itt nem is lenne szabad…

Három éve jártam itt egyébként először, amikor Malagán nyaraltunk, és nagyon kedves ismerőseink (imádlak Titeket!) elhoztak ide reggelizni, Gibraltári kiruccanásunk előtt. Már akkor is leesett az állunk.

A hatvanas években kezdett el kiépülni a környék, amikor is egy tehetős spanyol-brit gyökerekkel rendelkező filippínó házaspár (nyilván brutál anyagi háttérrel) felfedezte a helyben rejlő lehetőségeket, megvettek 5 szomszédos farmot, azzal a tervvel, hogy létrehoznak itt egy hiper-szuper-mediterrán-andalúz luxus ingatlanparadicsomot…ami aztán az ingatlanfejlesztéseknek köszönhetően mára 20 km2-nyi területen fekszik, föld alatti infrastruktúra (bazi nagy föld alatti parkoló rendszer), mesterséges tavak, 5 golfpálya stb.

Anyukámnak üzenném, aki amikor Velencében jártunk, és engem épp fel kellett törölni a kövezetről, amint olvadoztam a hely romantikájától, romos bájától, meg az egész gondolás vizes-csatornás feelingtől, anyuci ennyit bírt mondani: „ mindjárt hányok ettől  a csatornaszagtól, hogy tudnak ezek az olaszok ilyen dzsuvában élni, Sziszikém, ne szórakozz, ez a boltív itt penészes, az az eresz dohos és rohad, ez a híd meg mindjárt leszakad alattunk, nekem lerohad a kezem a kurva babakocsit cipelem le fel a rohadt lépcsőkön, persze erre nem gondoltak, amikor építkeztek, ugyebár?! és ez a sok kurva sikátor, már a GPS is kipurcant, megmondaná valaki, ennek mi értelme volt…? a dzsuvás hipós víz csorog a nyakunkba, hát ezek itt szárítják madzagon a szarjaikat  a fejem felett?! Kinézelődtétek magatokat, indulhatunk végre?!?”

Na szóval, Anyucii: ahol most vagyok, azt úgy képzeld el, mint egy FELÚJÍTOTT, összkomfortos luxus Velence. A lakópark építése során kihasználták a mocsaras terület adta lehetőséget és kibetonozott, mesterséges csatornákat építettek a házak közé. Ergo: gazdag bácsi és néni(jei) nem sétálnak sokat a tutajtól a viskóig.

De tényleg: gyönyörű tereprendezés, pálmákkal és napi szinten karbantartott pázsittal keretezett utak, a mediterrán fákhoz szerintem tuti mesterfodrászt hívnak, olyan fazonírozás megy itt, legközelebb fel is veszem videóra… ja tegnapelőtt óta azt is tudjuk, hogy pontosan 23.15-kor indul be a központi locsolórendszer, ami csak egy pukkanás, aztán futás, ki az útra, át a kerítésen, a biztonsági őr pedig szerintem minden este ezt a részt várja a legjobban, végül is vicces lehet nézni, ahogy mindenki 5 felé ugrik ugyanabban a pillanatban.

Ja igen, a közbiztonság: Sotograndéra csak sorompón/bizti őrökön keresztül lehet bejutni autóval, ezen kívül egy Civil Guardia nevezetű szerv járőrözik (kb.5-tel) fel –alá az utcákon, a kikötőben, és kb. mindenhol, hozzánk ingyen járnak kávézni, és bazi nagy stukit és egy egész övnyi töltényt hordanak az derekukon, elég vagány. Szóval  biztonságban érzem magam! :))

Mondjuk van is mit őrizni, mivel az itteni ingatlanok mellé nem autóval szokás parkolni...

Ez a kép is túl szépnek és valószerűtlennek tűnhet a jó fények miatt, de ez tényleg így néz ki a valóságban is. Tegnap konkrétan egy munkatársam mondta, hogy a szünetünkben elvisz egy helyre kávézni, valahol errefelé sétáltunk végig, ezeken a pázsitokon, a kis medencés apartmanok előtt dzsalltunk át, mondom, nincs rövidebb út, szigetek, hidak stb., de nincs... A szembe apartmanház is pl. egy szigeten van, amire hídon lehet átkelni. Ja igen, vagy jacht-tal:)

Azt is meg kell még szoknom, hogy simán nyitva az apartman/ autó-benne a kocsikulcs, kint az iphone az asztalon, táska a széken, és senki oda se szagol..furi. De tetszik! :)