Üzenetek az andalúz gettóból

Jól van, Sziszike eltölt 6 hónapot Spanyolországban, fityfiritty, bumm beleugrott a nagy ismeretlenbe, ahogy kell!  Jó  testvér, lelkitárs, tanítvány, barátnő lévén naivan kifundálta,  hogy mivel a világunk a mobilnet, facebook, email, viber, skype stb. világa, ennél fogva nem jelent problémát napi intenzitással beszámolni az élményekről  - egyenként, mindenkinek Mamitól – Hugin át – Lilóig.

Sziszike bazi nagyot koppant, mikor kb. a második nap ráébredt, hogy a valóság baszakszik vele, minden földi halandó által értelmezhető okok miatt:

• Egyrészt: éljen a mobilnet! Kár, hogy lerohad a kezed, mire az okostelefonod bébikijelzőjén bepötyögsz egy sms méretnyi szöveget (persze ezt is tele melléütésekkel, gndolxom el tzdjátpk kápzelni).
• Másrészt kinek mit is meséltél már el? A családtagjaid még nem is tudják, hogy épségben megérkeztél, hogy lehet akár Budapest: erős szél, Malaga: szikrázó napsütés, de ez a fapados fos még mindig tartja magát. A barátnőd viszont már azt is tudja, hogy már az első héten idegroncs picsává változtatott a hormonháztartásod. Kínos…és persze kinek van kedve kiselőadást tartani egyesével az ismerőseinek a hormonjairól és azok hatásáról, főleg ha ezzel súlyos emlékeket idéz fel. Szóval értitek, szuper.
• Harmadrészt:  Internethozzáférés, nini! Konfettit szórnál legszívesebben, amint wifi van a láthatáron, de persze az egyetlen wifi-tutkó hely a munkahelyed, ahol ugyebár nagyrészt dolgozni kéne, nem telefont bindzsizni. Szívás.

Összefoglalva: kurva nagy katyvasz! Mindenki nagyon hiányzik, mindenkit nagyon szeretek, és mindenkinek  részletesen regélnék lelkem legmélyebb bugyrairól, az érzelmeim  és a tenger hullámzásának összefüggéseiről,  de napi 10-12 órát (vidám vasárnap 14 órát) dolgozom,  ezért egyszerűen fizikai és pszichikai képtelenség  ezt véghezvinni, mert belezsibbad az agyam. De tényleg. Végül inkább senkinek nem írtam semmit.

És ekkor jött Dorina, az én Megmentő Barátném a zseniális blog ötletével.  Dorinabébiről annyit érdemes tudni, hogy nagyrészt neki köszönhető hogy  három éven keresztül élvezhettem a külker falainak melegét, bár lediplomázni sajnos nem tudott helyettem (ejnye Dorina!)  De szó szerint végigrángatott a 3 éven, ő rángatott ki az ágyból reggelente, rudgosott be vizsgázni, és énekelte velem vizsgaidőszakban Stu dalát, hogy szebbnek lássék a világ :D :D  Szóval  a csaj egy energiabomba, de ilyen multikvalitásokkal, én még ilyet az életemben nem láttam… alaptermészetileg életvidám, bohókás és játékos, de amúgy ha bármi van,  rohadtul koncentrált és összeszedett, egy cseppnyi magamfajta szétesettség sincs benne, ami ehhez az alaptermészethez elmétletileg és gyakorlatilag jár!!!  Szóval!!!  A mázlista személyiségéhez még agya is van a kis strébernek, a külker – egyébként sajna hasznavehetetlen – kommunikáció szaka mellett elvégezte a vendéglátó turizmus szakot is, mára két diplomás üzletasszonyság. Emellett számítástechnikai géniusz, aki több mint két órán keresztül magyarázta el Amerikából egy fészbúk levelezésben, hogyan kell regisztrálni a skype-ra.  Ja igen, ez én vagyok, akinek 2 órába telik a skype regisztráció,  de ez csak a magyarázás, maga a cselekmény kb. még 2 óra. Ja igen, és Dorina! Azóta nem tudok belépni, valamit baszakszik a jelszavammal.. Na szóval, egy szó mint száz, mindez azért kardinális, mert tényleg tudjatok róla, és mindenkibe maradandóan vésődjön szépen bele: durván dínó vagyok, műszaki analfabéna, és ez a blog is Dorinának köszönhető. Tehát köszönjük, Dorina :)))