Én nem vagyok „vendéglátós”, ezt sosem fogom kimondani, akkor sem, ha néger pincérek potyognak az égből az ölembe, akkor sem, ha immáron 10 éve kisebb pauzákkal ez a fő megélhetési forrásom.

Ember ≠ Vendég

Mindenhol, mondom MINDENHOL (Magyarország, Németország, Finnország, Spanyolország,  és ki tudja még hány helyen lesz szerencsém megtapasztalni) a vendég nem simán egy ember, hanem  a „kedves, a drága vendég” (reptéren a „drága utas”, pr ügynökségnél a „kedves ügyfél”, és persze gondolom ez mindenütt így megy, ahol emberekkel dolgozol).

Az emberek áttranszformálódnak, ha egy kiszolgált pozícióba kerülnek.

Például:

„A drága utas”= Repülőtéren

Nem tudom miért, talán mert lélekben már a kanári pálmafák alatt szürcsizik a piňa coladájukat, de hogy az emberek ennyire elveszettek és magatehetetlenek tudnak lenni egy pár száz négyzetméteres mini repülőtéren, az tényleg elképesztő. Megragadom ezennel az alkalmat, hogy elmondjak pár idevágó tipikus példát:

1. A toilet mindig mindenütt ugyanúgy szoknyás kislánnyal/nacis kisfiúval van szimbolizálva, megtalálása ez által a legvaksibbak számára sem túl bonyolult.
2.  A csomagküldő szalagra légitársaságtól és géptől függően adott méretű és súlyú poggyászt lehet felhelyezni, de a szétnyílós NEJLONZACSKÓ semmilyen légitársaságnál és semmilyen ország repülőterén nem engedélyezett.
3. A reptér lenni egy határátkelőhely, tehát igen, kurva nagy szopó, ha nincs nálad útlevél /személyi – és nem, a könyörgés NEM FOG SEGÍTENI. (A sírás sem!)
4. Továbbá: a repülőgép nem lenni metró, amire a kéremvigyázzanakazajtókzáródnak közben még csak úgy még felpattanhatsz.

„A kedves vendég” = Magyarországon

Onnantól kezdve, hogy ő a kedves vendég pozícióba került, megszűnnek a kölcsönös udvariassági formák, mintha sosem léteztek volna. Pl:

• Belép a kedves vendég, semmi esetre sem köszön, az a pultos rabszolga dolga nyilván (távozáskor az ajtót nem zárja be maga után, hasonló okokból gondolom)
• A „kérek szépen egy sört/teát/kávét” már réges rég kiment a divatból, helyette nagyon trendi a „lesz egy korsó” illetve a „hé te, adjál már abból a vodkából". 
• Tehát összefoglalva: köszönés, elköszönés, köszönöm, kérek szépen NINCS TÖBBÉ! Aki vendéglátóiparban dolgozik, az inkább fogadja ezt el, ne akadjon ki rajta, mert ettől semmi sem lesz jobb! :D Persze én is próbáltam sokszor udvariasságra nevelni a kedves vendéget, ha már anyucinak nem sikerült, de annyit értem el vele, hogy kérte a panaszkönyvet :)))
• Ja de azért vannak módszerek, íme:

„A kedves vendég” = Spanyolországban

Először egy kicsit írnék úgy általában a spanyolokról, milyenek is ők nálam így pár hónap után. Emberileg amúgy rendkívül cukik, szenvedélyesek, néha kissé erőszakosnak is tűnhetnek, főleg úgy, hogy itt egy brit gyarmat határában összecsap a nagyon udvarias, nagyon tisztelettudó brit és a fiesztázós-hangoskodós spanyol mentalitás.

A hangoskodás oké az utcán, hamar megszokod, de ez kevésbé vicces otthon. Mi például egy tipikus andalúz apartmanban lakunk (alias „szolgálati lakás :D), nagyon kellemes és hűvös a csempe burkolat miatt, emiatt viszont rendkívüli akusztikával is rendelkezik. Spanyol felső szomszédjaink valahogy mindig éjfél után kelnek életre (de ez amúgy is jellemző a népre, az éttermek is este 10 körül telnek meg), szomszéd anyuci valahonnan szervált egy holland fapapucsot, és este 11 után, valamint reggel 9 előtt is abba mászkál a csempe padlón, a gyerekek üvöltözve rohangálnak, és mintha mindig átrendeznék a lakást, bútortologatás (mondanom sem kell szintén éjszaka). De már megszoktuk, semmi extra.

A fancy étterem tapasztalatai: vendégek fele spanyol, másik fele külföldi ( britek, oroszok, németek, néhány skandináv). A spanyol vendég  – és most egyik kollegámat idézném – ha „nagyon spanyol”, akkor ez a következőképp mutatkozik meg: leül, ha 2 percen belül nem vagy az asztalnál már ki is kel magából.

KÁVÉZÁS

Nem tudom, mi lehet az olaszoknál, de hogy ezek mit leművelnek egy szerencsétlen kávéért, de mintha az életük múlna rajta, és ez nem vicc.

Kávé verziók:

Cafe solo – presszó kv

Cortado – presszó kv hangyafasznyi tejjel

Cortado largo – hosszú kv hangyafasznyi tejjel

Cafe con leche – tejes kv

Manchado – tejes kv, nem  presszó, de nem is hosszú, hanem PONT A KETTŐ KÖZÖTT bazmeg, sok tej.

Sombra – ez ugyanaz, csak hogy legyen még több, hátha belezavarodik a kv főző rabszolga…

Latte – hosszú kv, sok-sok tej

Americano – hosszú „vizes” fekete kv

Decafeinado - felfoghatatlanul sokan isszák ugyanezen verziók koffeinmentes változatát (miéért???)

Továbbá halál fia vagy, ha nem úgy követed a kávéra vonatkozó utasításokat, ahogy a kedves nagyon spanyol vendég előírta:

MUY CALIENTE – Bár 35 fok van és nyár közepe, de ő kurva forrón kéri a kávéját, még szinte bugyogjon, amikor kiviszed. Ha nem, akkor visszaküldi.

CON HIELO – Jéggel külön egy pohárban. Nem tudom mi ez a mánia, hogy legyen kurva forró, vagy bazi hideg, de én mondom, jégből sosem elég nekik, ha van egy jeges asztal, ők mindent extra jéggel isznak.

A spanyol vendég ezen kívül nagyon szereti a csapvizet, nincs is ezzel semmi baj, kivéve, ha minden második kávé mellé kérnek egyet egy jó vasárnap, az napi 160 kávé=80 pohár csapvíz, és ha épp elromlik a mosogatógép (majd megcsináljuk ’manana’=holnap), akkor megszívtad.

Na de ez a poszt azért is vicces, mert elkezdtem írni, közben felmondtam az étteremben, és már nem is vagyok vendéglátós bi-bi-bíííí!!!

Na de erről majd a következőben írok. Addig is pápá, kávézzatok sokat :)